A „Pszichoanalízis és test“ címen futó, tudományágakon átnyúló bécsi szimpóziumot kétévente szervezzük. Súlypontját az analitikus testpszichoterápia módszereinek továbbfejlesztése képezi más terápiás irányokkal (különösen a klasszikus pszichoanalízissel és a mélypszichológiailag megalapozott testpszichoterápiával) valamint a határtudományokkal (pl. magzati és csecsemőkutatás, ideggyógyászat, humánetológia, primáta kutatás, zenetudományok, evolúciós biológia stb.) folytatott diskurzus révén.

Analitikus Testpszichoterápia/ Szimpózium, 2011

A 8. „Test & pszichoanalízis” Bécsi Szimpózium, amely 2011 szeptember 30. és október 2. között kerül megrendezésre, tartalmilag kapcsolódik az előző hét (1998-2009) szimpóziumhoz. Ezúttal a téma a szuggesztió.

A szuggesztió fogalma hétköznapi megjelenésében egy pszichológiai folyamatot jelent, melyben egy személy egy másik személy gondolataira, érzéseire és magatartására befolyást gyakorol. Aki tudatosan akar szuggerálni, önmagát és a Másikat,mint intencionális lényt kell megragadnia/felfognia. Ezt a minőséget számos biológus támasztja alá és tulajdonítja azt némely állatfajnak.
Ismereteink szerint, az emberszabásúak birtokolnak egy „theory of mind”-ot, azaz egy mentális feltételezést mások szándékával és motivációjával összefüggésben, amely a fajtársak között a manipuláció saját hasznú képességét vonja maga után. Ez a nyilvánvalóan mélyen gyökerező macchiavellista intelligencia teszi lehetővé az empátián alapuló kooperatív együttműködést.

A csecsemőkutatásból származó „social referencing” a gyermek selfregulatív fejlődésében ismert fogalom, így ismert az is, hogy a gondozó személy affektív befolyásolásában, amely kihat a gyermek magatartására az emocionális szignalizáció kiemelt jelentőséggel bír.
A visuel cliff példája ennek: a gondozó személy mimikájában megjelenő változás jelentős módon hat a gyermek explorációs magatartására. Itt olyan szuggesztív befolyásolásról van szó, amely tudatos vagy tudattalan természetű lehet.

A kérdés, hogy milyen módon és mennyire játszik szerepet a szuggesztív befolyásolás az analitikus folyamatokban, a pszichoanalízis, a pszichoanalitikus terápiák vagy analitikus testpszichoterápiák esetében, a klinikai munka lényegét érinti.
A mindenkori aktuális terápiás kapcsolatban a szuggesztió alapvetően affektív folyamatokhoz kötött: emocionális szignálok cseréjéhez, amely folytatólagosan két irányban történik, pácienstől terapeutáig és terapeutától páciens felé.

A kölcsönös emocionális szignalizációhoz a terápiás történés vitalitását tekintve még egy elősegítő, vagy szükségszerű szerep kapcsolható: ugyanis nem tudunk nem szignalizálni, éppen ezért köti egymáshoz ez a történés az interakciós partnereket.
Különösen az interszubjektív relácionális pszichoterápia megértési keretében nehéz kezelni a páciensre és terapeutára ható implicit és szubliminális folyamatok megfigyelését.
A konstans módon lefutó nonverbális szignáladások majdhogynem egy kényszeres befolyásoláshoz vezetnek, ahol többek között a terápiás tér megjelenése, a terapeuta fellépése, kisugárzása, és testi megjelenése is idesorolható.
Ez oda vezethet, hogy az intendált, szándékolt befolyásolás a nem szándékolt befolyásolástól nehezen lesz megkülönböztethető, amely egyben a kérdést is felveti: miként hat a terápiás eljárásunk?

Ezzel együtt érvényes, hogy minden kapcsolat alapjaiban egy csábítási játékot jelenít meg, amire különböző módon reagálunk. Ez néhányunkat, akikben a testpszichoterápiás szemlélet erősebben érvényesül lehetséges, hogy mélyebben érint, míg egy hangsúlyosan verbális terapeutát a terápiás helyzetben megjelenő „testi kínálat játéktere” szólíthat meg.
Egy távolságtartóbb pszichoanalitikus megközelítésből ez a folyamat kétségbeejtő is lehet, ha a szuggesztív hatás bizonyos értelemben rabul ejt, és először csak a távolságtartás és az átgondolás fázisán túl hat spontán és felszabadítóan, struktúrát változtató módon.
Egy ilyen megközelítésben az interaktív szcénák tudatos alakítása vagy megalkotása („szcenikus interakció”) egy ellentétes viszonyban áll a pszichoanalitikus reflexív alapfelállással.

A standard setting előnye lehet, hogy a terápiás koordináták világosan fogalmazódnak meg, amelyek az analitikus magatartást bizonyos mértékig definiálják, és amelyek mentén az analitikus számára még éppen elérhető valami az áttételi és viszont-áttételi folyamatokból.
Ha testterápiás szemlélettel dolgozunk, megnyílik előttünk egy mező, amely kezdetben alig definiálható, és amelyben a szuggesztív befolyásolási intervenciók jelentősen komplexebbek és kevésbé átláthatóak.

Alapvető kérdések, amelyekkel a szimpózium foglalkozik:

• Mi a tudatos és nem tudatos szuggesztió?
• Mi a pozitív és negatív szuggesztió közötti különbség?
• Létezik egyáltalán más a szuggesztión kívül?
• Az egész klinikai történés közvetlenül újra és újra feloldható egy kölcsönös szuggesztióban?
• Elérünk egy pszichoterápiás hatást azáltal, hogy a páciensben hiszünk?
• Mit vonhat egyáltalán a szuggesztió maga után?
• A páciens és terapeuta között megjelenő szuggesztív folyamat (a tudattalan fantáziákból kiindulva) tényleg csak a gondolkodás és analízis komplexebb folyamatain át ragadható meg?
• Amit szuggesztiónak nevezünk, feloldható a kommunikációs folyamatok szélesebb spektrumán?
• Milyen módon érnek el pszichoterápiás intervenciók hosszú távú változást, ha nem csak szuggesztíven hatnak ?

Ezek és további kérdések foglalkoztatnak minket a 8. „Test & Pszichoanalízis” Bécsi Szimpózium során, amely releváns kérdésfeltevéseivel tartalmilag jelentősen kapcsolódik az előző (7.) szimpózium anyagához, többek között a befolyásolás biológiai alapjaihoz, az akusztikus doménekhez, amelyek a szuggesztió összefüggéseit mélyítik tovább.

Fehér Pálma Virág

_______________________________________
Magyar Szomato-Pszichoterápiás Egyesület
Fehér Pálma Virág, feher.palma@velvet.hu
Klinikai szakpszichológus, szomatopszichoterapeuta

7. Wiener Symposium
Psychoanalyse und Körper