Módszerdefiníció

1.

A cselekvési dialógust időközben eltérő formákban definiálták. Klüwer (1995-ben) még tudattalanul közvetített kapcsolati üzenetként fogalmazta meg, mára pedig már egy szélesebb és átfogóbb definíció vált ismertté, amelyben tudatos és tudattalan cselekvési aspektusok egyaránt jelen vannak. A cselekvési dialógusnak ezzel a szélesebb definíciójával számol az analitikus testpszichoterápia, amennyiben elismeri a cselekvési dialógusnak a páciensekre gyakorolt konkrét, de ugyanakkor szimbolikus jelentőséggel is bíró hatását.
Ez az analitikus testpszichoterápia technikája szempontjából azt jelenti, hogy egyaránt alkalmazza a tudattalanul zajló cselekvési dialógusokat (enactments), valamint a tudatosan indítottakat (szcénikus beavatkozások). Az ily módon szélesebben definiált cselekvési dialógus azonban mintegy 90 %-ban mégiscsak a nem tudatos komponensekből tevődik össze. A „közös implicit tudás“ (D. Stern szavaival) a pszichoterápia mutációs hatásának a helye (J. Westram fogalmaz így: Die Terapeutin als realobjekt. In: Analytische Kinder- und Jugendpsychotherapie, Heft 130, Jg. 47/2, 2006 S. 209-237).

2.

Az analitikus testpszichoterápiában „a terápia folyamatába éppen úgy bevonják a testi kifejezésmódban, - szokásokban és szcénikus cselekvésben szabadon ‚beugró‘ mozzanatokat, mint a hagyományos eljárás (setting) verbális asszociációit. Ezáltal a test objektum-irányultságú élményéből szubjektív testi átélés alakul ki… Ha viszont a testi átélést éppen olyan módszerességgel vesszük figyelembe, mint a mentális reakciókat, akkor kibővülnek a páciens lehetőségei arra, hogy gyermekkora, vagy éppen aktuális életvitele másképp kifejezhetetlen modellepizódjai is képbe kerüljenek, s azt a terapeutával együtt dolgozhassák fel. Ha a preverbális fejlődési fázis tapasztalati emlékei az aktuális élet valóságkialakításában hozzáférhetővé válnak, akkor alakulnak ki az észlelés, felfogás, megértés és a dolgok kezelésének bazális, alapvető formái. Mozgási és testterápiás eljárásokkal még feltárhatóbbá válik a tudatalatti pszichikai tere, elmélyülhet az analitikus megértés, vagyis kibővülhetnek a pszichoterápiás beavatkozás keretei“.
(G. Heisterkamp írja „Pszichodinamikus pszichoterápiák“ címmel a Mélypszichológiailag orientált pszichoterápiák tankönyvben. Szerk: Reimer C. és Rüger U., Springer-kiadó, 2000, 302.oldal.)